Mi a vízvisszatartás?
A vízvisszatartás célja, hogy a megfelelő helyre jutó víz ne távozzon azonnal a tájból. A természetes megoldások a talaj, a növényzet, a vizes élőhelyek és a vízfolyások működésére építenek. A beszivárgás és a tározás lehetőségét a helyi adottságok határozzák meg; nincs minden területre alkalmazható, egyetlen recept.
Nem ugyanaz, mint az öntözés. Az öntözés egy adott helyen és időben vizet juttat a növényhez, a vízvisszatartás pedig a víz tájban töltött idejét és elérhetőségét próbálja javítani. A két megoldás kiegészítheti egymást, de egyik sem teremt korlátlan vízkészletet.
Forrás: Vízügy: természetes vízvisszatartó intézkedések.
Miért lehet vízhiány eső után is?
A rövid, intenzív zápor egy része lefolyhat, mielőtt mélyebbre jutna. A felső talajréteg nedvesedése nem bizonyítja a mélyebb készletek feltöltődését. A kutak vízszintje, a talajnedvesség és egy folyó vízállása három különböző mérés, ezért nem helyettesíthetők egymással.
Az OVF programja szerint a táji vízvisszatartás a készletek javításának fontos része: az állami létesítmények korlátozott tározókapacitását a földhasználók együttműködése egészítheti ki. A helyreállítás időigényes; egy beavatkozás eredményét azonos pontok ismételt méréseivel érdemes követni.
Forrás: OVF: Vizet a tájba.
Milyen megoldások léteznek?
A talajban
A talaj fedettségének fenntartása, szerkezetének javítása és a tömörödés mérséklése segítheti a víz hasznosulását. A megfelelő művelés a talajtípustól és a termesztési rendszertől függ.
A településen
Az áteresztő felszínek és a csapadék helyi tározása lassíthatják a lefolyást. Az épületek, közművek és szennyezett területek közelében a kialakítás szakmai tervezést igényel.
A tájban
Vizes élőhelyek, mélyfekvésű területek és megfelelően működtetett vízrendszerek adhatnak teret a víznek. A földhasználati és vízgazdálkodási döntéseket össze kell hangolni.
Forrás: Vízügy: a természetes megoldások típusai.
Esővízgyűjtés a kertben: hol érdemes kezdeni?
Először figyeld meg, hová folyik a tetőről és a burkolatról érkező eső. Egy zárt gyűjtő és tervezett túlfolyó öntözési tartalékot adhat. A gyűjtött esővíz nem ivóvíz. A hely kialakításánál az épület alapozása, a lejtés, a talaj vízáteresztése és a túlfolyás útja is számít; a szomszéd vagy a közterület elárasztása nem vízvisszatartási megoldás.
A kert és a teljes vízgyűjtő léptéke különbözik. A saját telken végzett lépések mellé települési zöldfelület, vízáteresztő burkolat és térségi együttműködés kellhet. Ezt a léptékváltást érdemes szem előtt tartani a háztartási víztakarékosság és a táji vízhiány kapcsolatában is.
Hogyan látható az eredmény?
Ne két különböző folyó centiméterben megadott vízállását hasonlítsd össze: a vízmércék nullpontjai eltérnek. Ugyanazt a mérési pontot és azonos évszakot vizsgáld, a csapadékkal és a vízhasználattal együtt. A talajnedvességnél a mérési mélység is meghatározó.
- Csapadékösszeg és csapadékos napok: mikor érkezett a víz?
- Magyar talajvízhelyzet a WMO és a kutatási eredmények tükrében: hogyan változnak a felszín alatti tartalékok jelzői?
- Duna, Tisza, Balaton és Tisza-tó vízállása: mit mutat a helyi mérce?
- Termés és időjárási mintapontok: mit lehet és mit nem lehet a különböző léptékű adatokból megállapítani?
Gazdálkodóként hol lehet tájékozódni?
Az OVF Vizet a tájba felülete a területükön vizet megtartani kívánó gazdák számára kínál kapcsolódási lehetőséget. A konkrét megvalósítás a helyi vízügyi, tulajdoni és gazdálkodási feltételektől függ; a programot bemutató oldal az aktuális információk kiindulópontja.